Paranoid pszichózis – Mi az oka annak, hogy nem szedi a felírt gyógyszereit?

A pszichózisban szenvedő ember - amikor a helyzet önmaga és a környezete számára elviselhetetlenné válik, sokszor párja kezdeményezésére kér segítséget, különböző pszichiátereket is megkonzultál, végül gyakran valami oknál fogva lemond a gyógyszereiről.

A paranoid pszichózis egy olyan lelkiállapot, amelyben a páciensnél egy megrögzött rendszer épül ki, amely csak egy tárgyhoz, egyénhez kötődik, egy konkrét dologhoz – a féltékenységhez, az üldöztetéshez stb.

A rögzített tévhittel kapcsolatos érzelmek nagyon intenzívek és erősen kötődhetnek a meggyőződéshez, ami ideo-affektív blokkot okoz.

Egyetlen logikai hiba épül be a gondolatmenetbe, és az összes többi ebből eredő feltételezéshálózat már viszont logikus és összefüggő. Ezek az emberek az élet más területein korrekt, határozott hozzáállással rendelkeznek, de egy adott témában rendíthetetlenek. Amikor egy paranoiás pszichózisban szenvedő emberrel beszél, először nem az a benyomása, hogy bármiféle mentális problémáról lenne szó, egészen addig, amíg a fókusz nem kerül egy adott tárgyra, személyre vagy témára, amely a rögeszméje.

A paranoid pszichózist fel kell ismernie az orvosnak, elsősorban pszichiátereknek, akik szakmailag képzettek bármilyen mentális rendellenesség diagnózisának felállítására. Előfordul, hogy a beteg feldühödik amikor  értesül az állapotáról, a betegségről. A terápia célja a tünetek enyhítése a lehető legkevesebb mellékhatással.

A kezelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni, és elég hosszú ideig kell folytatni, néha egész életen át, hogy megelőzzük a betegség súlyosbodásának vagy kiújulásának epizódját. A fő tünetek (hallucinációk, őrült ötletek) fokozatosan eltűnnek a kezelést követő néhány héten belül. Sajnálatos, hogy a páciensek akiknek gyógyszeres kezelés javasolt , kevesebb mint fele tartja  be az orvos gyógyszerhasználati utasításait. Összehasonlítva azokkal az emberekkel, akiknek szívproblémával, emésztési bántalmakkal, emelkedett cukorszinttel, csont-, izom- és ízületi godokkal, allergiákkal és fájdalmas állapotokkal küzdenek, akik egyszerűen nem nélkülözhetik a gyógyszereiket – a pszichiátriai diagnózissal és kifejezetten paranoiás pszichózissal küzdő betegek egyszerűen "menekülnek" a gyógyszerek elől, megtagadják állapotukat, megnehezítve ezzel önmaga és a környezete életét. Néha kezelés nélkül a szakadékba zuhannak, elviselhetetlen módon bánnak a párjukkal, gomjaik vannak a gyermekeikkel való kommunikációban, elhagyják magukat, elszigetelődnek, vagy rossz társaságba kerülnek,  nem tudják megfelelő színvonalon ellátni mindennapi feladataikat, és az ilyen vislkedési formájuk kihatással lehet a karriejükre is.

Miért nem hajlandók bevenni az előírt gyógyszereket?

• nem értették meg  a pszichiátert, hogyan kell bevenni a gyógyszert, és mennyire fontos betartani az előírást és a gyógyszer szedésének dinamikáját.
• a páciens nem bízik a terapeutájában, ezért vagy nem, vagy csak részben követi tanácsait és ajánlásait.
• a környezet, a "barátok" és esetenként az egyén problémájával, állapotával kapcsolatban nem kellőképpen képzett vagy nem beavatott rokonok ahelyett, hogy támogatást nyújtanának, megbélyegzik, kommentálják vagy rábeszélik a beteget hogy haggya el a gyógyszereit.
• a páciens inkább hisz a nem professzionális internetes jelentésekben, vagy a tájékozatlan embereknek , akik kritizálják a gyógyszereket.
• a beteg nem bízik eléggé a pszichiáterében, sajét maga elemzi a diagnózist, kételkedik abban, hogy ezek a gyógyszerek segíthetnek-e megszüntetni zavarait.
• a beteget nem tájékoztatták egyértelműen az ajánlott terápia be nem tartása következményeivel.
• a páciens azt hiszi, hogy egészséges, mentális zavarai gyakoriak, valójában lelkileg teljesen kiegyensúlyozott, vagy úgy gondolja, hogy elég erős ahhoz, hogy gyógyszeres kezelés nélkül kiegyensúlyozza az érzelmek, a hangulat és a viselkedés esetleges ingadozásait önmagával és környezetével szemben.
• a beteg a felírt gyógyszerek szedése közben kialakult mentális stabilitást és mentális felépülést nem a hatásos gyógyszereknek tulajdonítja, hanem más tényezőknek (pl. üzleti siker, partner jelenléte, érzelmi támogatás és a környezet megértése vagy más "szerencsés" körülmények.)
• a gyógyszerek mellékhatásai kellemetlenek, a beteg szeretne megszabadulni tőlük (alkoholfogyasztási korlátozások, testsúlynövekedés, libidó csökkenés stb.)
• a beteg számára maga a tény, hogy gyógyszert szed, azt bizonyítja, hogy még mindig beteg, és nem lesz, és nem is akarja beismerni, hogy beteg.
• a beteg azt hiszi, hogy a pszichiáter vagy valaki más meg akarja mérgezni gyógyszerekkel.
• a beteg szubjektíven úgy értékelte, hogy a gyógyszer szedésével nem volt változás vagy pozitív hatása a kedélyállapotára, ezért úgy gondolja, hogy nem szabad szednie.       

A pszichiátriai terápia elhagyásának fő oka, hogy a beteg elmebetegsége miatt nincs reális, objektív rálátása saját állapotára. Családja, élettársa és pszichiátere véleménye ellenére úgy véli, nincs szüksége terápiára.