A klausztrofóbia egy sajátos szorongásos zavar, amelyet a zárt, szűk vagy korlátozott terekkel szembeni irracionális és intenzív félelem jellemez. A kifejezés a latin *claustrum* (zárt hely) és a görög *phobos* (félelem) szavakból ered. Az ebben a zavarban szenvedők nem feltétlenül magától a tértől mint fizikai objektumtól félnek, hanem az ott-tartózkodás következményeitől – mindenekelőtt az irányítás elvesztésétől, a menekülés lehetetlenségétől, illetve az oxigénhiánytól és a fulladásérzéstől. A zavar súlyossága az enyhe kellemetlenségérzéstől egészen az egyén mindennapi működését teljesen ellehetetlenítő állapotig terjedhet; ez olyan hétköznapi tevékenységek kerüléséhez vezethet, mint a lift használata, az alagútba való behajtás, a tömegközlekedés igénybevétele vagy az olyan diagnosztikai eljárásokon való részvétel, mint a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI). A klausztrofóbia fő jellemzője, hogy a félelem aránytalan a környezet által jelentett tényleges veszéllyel. A reakció akkor jelentkezik, amikor az illető olyan térbe kerül, ahonnan nehéz vagy korlátozott a kijutás, de akár már az ilyen helyzet puszta gondolata is kiválthatja (ún. anticipációs szorongás).
Tipikus, reakciót kiváltó helyzetek: liftek, metrók és alagutak; ablak nélküli kis helyiségek (pincék, kabinok, öltözők); automata autómosók és nyilvános mosdók; repülőgépek, buszok és egyéb járművek csúcsidőben; orvosi diagnosztikai berendezések (pl. MRI-készülékek).
A klausztrofóbia okai
A klausztrofóbia kialakulása ritkán vezethető vissza egyetlen tényezőre; hátterében elsősorban neurobiológiai, pszichológiai és kognitív tényezők összetett kölcsönhatása áll.
1. Traumás élmények és kondicionálás
2. Neurobiológiai és genetikai tényezők
3. Térészlelési zavar
4. Genetikai hajlam
A klausztrofóbia tünetei
A tünetek fizikai, kognitív és viselkedésbeli szinten jelentkeznek; intenzitásuk az enyhe feszültségtől a teljes pánikrohamig terjedhet.
Fizikai tünetek
A szimpatikus idegrendszer aktiválódása a kiváltó inger hatására hirtelen adrenalin-felszabadulást idéz elő, ami az alábbiakat okozza:
Fulladásérzés, szapora és felületes légzés (hiperventilláció)
Szívdobogásérzés, szapora szívverés és vérnyomás-emelkedés
Izzadás, végtagremegés és belső nyugtalanság
Nyomásérzés vagy fájdalom a mellkasban
Hányinger, szédülés, gyengeség vagy ájulásérzés
Hőhullámok (melegség- vagy hidegérzet)
Kognitív tünetek (gondolatok)
Az önkontroll elvesztésétől vagy az „őrületbe kerüléstől” való intenzív félelem
Fulladástól és a levegő elfogyásától való félelem
Fogsággal és halállal kapcsolatos katasztrofizáló gondolatok
Derealizáció (az a benyomás, hogy a környezet nem valóságos) vagy deperszonalizáció (saját testtől való elszigeteltség érzése)
Viselkedésbeli tünetek (viselkedés)
Elkerülő magatartás: Liftek következetes kerülése (lépcsőhasználat az emeletek számától függetlenül), tömegek vagy zárt ajtajú helyiségekbe való belépés kerülése.
Kényszeres ellenőrzés: A helyiségbe lépéskor az érintett azonnal felméri a kijáratokat, ellenőrzi, hogy az ajtó zárva van-e, és az ajtó közelében helyezkedik el.
Diagnózis és kezelés
A klausztrofóbia sikeresen kezelhető állapot. A diagnózist pszichiáter vagy pszichológus állítja fel klinikai interjú, valamint a szorongás és a fóbiák felmérésére szolgáló standardizált kérdőívek alapján. A kezelés személyre szabott, és általában ötvözi a pszichoterápiát, valamint – szükség esetén – a gyógyszeres terápiát.
Szerző: Dr Koleszár Borbála
Pszichiáter szakorvos, törvényszéki pszichiáter